Két alapkérdés:
1. Hogyan és hatékonyan oldják-e meg a piacok a három gazdasági problémát?
2. Miért van szükség a kormány gazdasági szerepvállalására?
Piac
Piac: egymással versengő vételi és eladási ajánlatok folyamata
Egy piac az a mechanizmus, amely révén a vásárlók és eladók kölcsönhatásra lépnek
egymással egy termék vagy szolgáltatás árának és kicserélt mennyiségének
meghatározása érdekében.
Egy piaci rendszerben mindennek ára van.
Ár: a termék értéke pénzben kifejezve = az árak jelzéseket adnak a termelőknek és a
fogyasztóknak
Az árak a piacon összehangolják a termelői és fogyasztói döntéseket. A magasabb ár hatására a fogyasztók rendszerint kevesebbet vásárolnak, a termelők pedig többet termelnek. Az alacsonyabb ár bátorítóan hat a fogyasztásra és kedvét veszi a termelőknek. Az árak alkotják tehát a piac szabályozó eszközét.
Piaci egyensúly
A piacok kialakítják a kínálat és a kereslet piaci egyensúlyát.
A piaci egyensúly az összes különböző vásárló és eladó közötti egyensúlyt jelenti. Azok az árak eredményezik a kínálat és kereslet egyensúlyát, amelyek mellett a vásárlók pont annyit vennének, mint amennyit az eladók értékesíteni szeretnének.
Hogyan oldják meg a piacok a három gazdasági problémát?
Mit?
A fogyasztók határozzák meg, hogy milyen termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő a napi vásárlási döntéseikkel. Azok a pénzösszegek, amelyeket a vállalatoknak a piacon kifizetnek, végeredményben fedezik a bérköltségeket, bérleti díjakat és osztalékokat, amelyeket a fogyasztók mint termelési tényezők eladói kapnak.
Profit: nettó bevétel = teljes árbevétel – teljes költség
Hogyan?
Ez a kérdés a különböző termelők versenyében dől el. A termelők úgy állhatják meg leginkább a helyüket az árversenyben, úgy maximalizálják leginkább a profitjukat, hogy költségeiket minimalizálják a leghatékonyabb technológiai megoldások alkalmazásával.
Kinek?
Hogy ki és mennyit fogyaszt, az jelentős mértékben a termelési tényezők piacán érvényesülő kínálati és keresleti feltételektől függ.
A tényezőpiacok határozzák meg a bérek színvonalát, a földek bérleti díját, a kamatlábak és profitok nagyságát. = ezek az árak a tényezőárak
A népességen belüli jövedelemelosztást ezért a tényezők magántulajdonban lévő mennyiségei (munkaórák, földterületek stb.), illetve a tényezők árai (bértételek, földjáradékok stb.) határozzák meg.
A piac „urai”
Fogyasztók Technológiák
Mit akar? Ez elérhető-e? Mennyibe kerül?
A fogyasztók az ízlésükkel irányítanak, pénzükkel szavazva meghatározzák, hogy a társadalom forrásai milyen végső felhasználási célokhoz áramoljanak. Ezzel kijelölnek egy bizonyos helyzetet a termelési lehetőségek határán (PPF).
Viszont a rendelkezésre álló erőforrások és technológiai lehetőségek alapvetően behatárolják választási szabadságukat. Egyetlen gazdaság sem léphet túl saját PPF korlátján.
A piaci rendszer nyereséggel és veszteséggel készteti az üzleti vállalkozásokat a fogyasztók által igényelt termékek hatékony előállítására.
Az árak és piacok közforgás modellje
2 alapvető piac: - termékpiac
- tényezőpiac
2 alapvető szereplő: - fogyasztók
- termelők
Kereslet (demant): D
Kínálat (supp): S
Ár (preice): P
Termékáramlás
D -> termékpiac -> S
^ ˇ
fogyasztók termelők
^ ˇ
S <- tényezőpiac <- D
Jövedelemáramlás: ellentétes irányú folyamat
A láthatatlan kéz és a „tökéletes verseny”
A piaci rendszer szabályszerűségeire először Adam Smith figyelt fel: 1776- A nemzetek gazdagsága c. mű. Ő fogalmazta meg a láthatatlan kéz elvét.
Láthatatlan kéz elve: Minden egyén önösen saját céljait követi, de – mintha csak egy láthatatlan kéz vezérelné – cselekvései a közjót szolgálják.
Adam Smith felfigyelt a kompetitív piacgazdaság fontos tulajdonságára. A tökéletes verseny feltételei mellett, piaci kudarcok hiányában a piacok a lehető legtöbb hasznos terméket és szolgáltatást préselik ki a rendelkezésre álló forrásokból. Ahol azonban elterjednek a monopóliumok, meghatározóvá válik a környezetszennyezés vagy piaci kudarcok más hasonló fajtája, ott elenyésznek a láthatatlan kéz figyelemreméltó hatékonysági tulajdonságai.
A láthatatlan kéz és a tökéletes verseny eredménye a „Pareto optimum”.
Kereskedelem, pénz és tőke
A fejlett tőkés gazdaságok három sajátossággal rendelkeznek:
- kereskedelem és szakosodás
- pénz
- tőke
A fejlett gazdaságokat kiépített kereskedelmi hálózat jellemzi, amely nagymértékű szakosodáson és munkamegosztáson alapul.
A mai gazdaságok átfogóan alkalmazzák a pénzt, mint fizetési eszközt. A pénzáramlások jelentik rendszerük vérköreit. A pénz szolgáltatja a mértéket a dolgok gazdasági értékének meghatározásához, a pénz finanszírozza a kereskedelmet.
A modern ipari technológiák hatalmas mennyiségű tőke felhasználásán alapulnak.
Kereskedelem, specializáció és munkamegosztás
Szakosodás: akkor alakul ki, ha az emberek vagy országok erőfeszítéseiket különálló részfeladatokra összpontosítják.
Munkamegosztás: ez a termelést kis, specializált lépések és feladatok sorára tagolja.
A külkereskedelemből származó haszon elméje: a közgazdaságtan egyik központi gondolata. Az egyes népek és országok szűkösebb területekre szakosodnak és azután önkéntesen elcserélik termékeiket arra, amire szükségük van.
Tehát a fejlett gazdaságokat szakosodás és munkamegosztás jellemzi, ezáltal fokozódik az erőforrások termelékenysége. Az egyes emberek és országok önként elcserélik saját részterületük kibocsátását mások termékeire, nagyban fokozva a fogyasztás mennyiségét, választékát és minőségét. Ebben a folyamatban lehetőség van mindenki életszínvonalának emelésére.
A pénz
Pénz: fizetési eszköz vagy csereeszköz : készpénz vagy csekk – amit fizetésre használunk
A kormányzatok a pénzkínálatot a központi bank segítségével tartják kézben. A pénzkínálat megfelelő szabályozása minden országban a kormányzat makrogazdasági politikájának egyik fő feladata.
A tőke
Olyan termelési tényezők, amelyek tartós, megtermelt tőkejavak, és magk is a gazdaság kibocsátásának alkotóelemei.
Növekedés folyó fogyasztás feláldozásával: ha az emberekben van megtakarítási hajlandóság, vagyis tartózkodnak a jelenbeli fogyasztástól a jövőbeni fogyasztás érdekében, akkor a társadalom forrásokat fordíthat új tőkejavakra. = nagyobb tőkeállomány révén a gazdaság gyorsabban növekedhet, a PPF-görbe kifelé tolódik.
A gazdasági tevékenységnek jó részére jellemző a folyó fogyasztás elhalasztása a tőkeállomány növelése érdekében. Ha új üzemeket vagy utakat építünk, növeljük az oktatás időtartamát, javítjuk a minőségét, fejlesztjük a technikai tudásunkat, vagy is a beruházás minden formájával fokozzuk a gazdaság jövőbeni termelékenységét és bővítjük a jövőbeni fogyasztási lehetőségeket.
Tőke és magántulajdon
A piacgazdaságban a tőke rendszerint magántulajdonban van. A tulajdonjogok alapján a tulajdonosoknak módjuk van arra, hogy működtessék, elcseréljék, kihasználják tőkejavaikat.
A kapitalizmus onnan kapta a nevét, hogy az egyének tőketulajdonosok lehetnek és nyereséget érhetnek el tőkéjük révén.
Tulajdonjogok: tőke és környezetszennyezés
A tulajdonjogok határozzák meg az egyének és a cégek lehetőségeit. E jogokat a jogrend keretei között érvényesítik, azon törvények és szabályok rendszerében, amelyben a gazdaság működik. Amikor pedig a jogrendszer összeomlik, az emberek félni kezdenek és nem terveznek hosszú távú beruházásokat. Pl.: polgárháború, jogrendszer összeomlása…
A természeti környezet is szolgáltat példát arra, hogy a rosszul tervezett tulajdonjogok ártanak a gazdaságnak. A víz és a levegő közös tulajdonban van. A vízbe szórt szemét, a levegő szennyezése és ezeknek következményeinek költségei más embereket sújtanak. Megoldása ezeknek az ösztönzés a környezetszennyezés hatékony csökkentésére.
Összefoglalás
A szakosodás, kereskedelem, pénz és tőke a fejlett gazdaságok termelékenységének kulcstényezői. E tényezők szorosan összefüggnek egymással. A szakosodás óriási hatékonyságjavulást eredményez, a bővülő termelés pedig lehetővé teszi a kereskedelmet. A pénz használatával a kereskedelem gyors és hatékony módon zajlik. Ha a pénz nem szolgálna eszközéül a kereskedelemnek és cserének, nem jöhetne létre mélyen tagolt munkamegosztás. A pénz és a tőke összefügg egymással, mert a tőkejavak vásárlására fordítandó forrásokat a pénzügyi piacok közvetítik, ahol egyesek megtakarításai mások tőkéjévé válnak.
A kormányzat gazdasági szerepvállalása
A modern gazdaságokban a kormányok számos feladatot vállalnak magukra a piaci mechanizmus zavarai láttán. Pl. katonaság, rendőrség, meteorológia szolgálat, közútépítés stb. A kormányok szabályoznak egyes üzletágakat (pl. banki szolgáltatások, hulladékgyűjtés…), másokat viszont szubvencionálnak (pl. oktatás, egészségügy…). A közhatalom adóztatja az állampolgárokat, és az adóbevételek egy részét az időseknek vagy a rászorulóknak juttatja.
A kormányzat 3 alapvető gazdasági funkciója:
- hatékonyság: elősegítik a versenyt, korlátozzák a külső gazdasági hatásokat (pl. a környezetszennyezést) és közjavakat szolgáltatnak
- méltányosság: ezt adózással és támogatási programok révén mozdítják elő, a jövedelmek újraelosztásánál előnyben részesítenek egyes társadalmi csoportokat
- makrogazdasági stabilitás: ezt a költségvetési és monetáris politika eszközeivel tartják fenn, csökkentik a munkanélküliséget és az inflációt, és élénkítik a gazdasági növekedést
Hatékonyság
Adam Smith felismerte, hogy a piaci mechanizmus erényei csak akkor érvényesülnek teljes mértékben, ah a tökéletes versenyből fakadó kiegyenlítő erők, ellensúlyok érvényesülnek.
Tökéletes verseny: azt jelenti, hogy minden terméknek és szolgáltatásnak ára van, és a piacon cserélik őket. Továbbá egyetlen vállalat vagy fogyasztó sem elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja a piaci árakat.
A láthatatlan kézről szóló tanítás olyan gazdaságokra vonatkozik, amelyekben minden piac tökéletesen kompetitív. Tehát a piacok hatékonyan osztják el az erőforrásokat, a gazdaság a termelési lehetőségek határára kerül.
A piacok azonban sokféle formában megsérthetik a tökéletes verseny feltételeit:
- a tökéletlen verseny létrejötte (monopóliumok)
- külső gazdasági hatások fellépése (környezetszennyezés)
- közjavak léte (védelmi szektor, közutak)
A piaci kudarc mindhárom esetben hatékonysághiányhoz vezet a termelésben és fogyasztásban, és a kormányzat hasznos szerepet játszhat a betegség orvoslásában.
1.Tökéletlen verseny: egy vevő vagy eladó hatást gyakorolhat a termék árára
A tökéletlen verseny kialakulása esetén a társadalom a PPF-görbén belülre kerül.
Ez egy nagyvállalat árszabályozó képessége egy adott piacon. Így ez a költségeket meghaladó árakhoz vezet, a fogyasztók vásárlásai pedig nem éri el a hatékony szintet. A túl magas ár és túl alacsony kibocsátás megkülönböztető jegye a tökéletlen verseny esetén fellépő hatékonyságvesztésnek.
Szélsőséges esete a monopólium, amely egyedül nyújtja a kínálatot, önmaga határozhatja meg egy termék vagy szolgáltatás árát.
A kormányok olykor szabályozzák a monopóliumok árait és nyereségét, pl. helyi vízművek, telefontársaságok, áramszolgáltatás. A trösztellenes törvények tiltják az árrögzítést, vagy a piacok felosztását célzó megállapodásokat.
2. Külső gazdasági hatások: ezek akkor jelentkeznek, ha vállalatok vagy egyének költségeket okoznak vagy előnyöket nyújtanak a piacon kívüli szereplőknek.
Externáliák: piacon kívüliséget jelent
- pozitív
-negatív
A kormányzat szabályokat dolgoz ki az olyan külső gazdasági hatások ellenőrzése érdekében, mint a lég- és vízszennyezés, a külszíni bányaművelés okozta károk, a veszélyes hulladékok, a kockázatos gyógyszerek és élelmiszerek, vagy a radioaktív anyagok.
3. Közjavak: ezek nem olyan termékek, amelyek a piacon megvásárolhatók vagy eladhatók.
Ezek olyan termékek, amelyek esetében a szolgáltatás kiterjesztése egy további személyre nem jár költséggel, továbbá az embereket nem lehet kizárni fogyasztásukból. Pl. a nemzetvédelem.
Adók: a kormányzatnak hozzá kell járulnia ahhoz a jövedelemhez, amelyből megvásárolja a közjavakat, és finanszírozza a jövedelem-újraelosztási programokat.
Méltányosság
A piacok nem hoznak létre szükségképp méltányos jövedelemelosztást. Egy piacgazdaságban a jövedelmek és a fogyasztás egyenlőtlenségének elfogadhatatlanul magas szintjei alakulhatnak ki.
Megoldása: progresszív adóztatás bevezetése a kormányzat részéről
- a nagy jövedelmekre magasabb adókulcsokat állapíthat meg a kisebb jövedelmekhez mérten
- transzferek, vagyis pénzsegélyek folyósítása a rászorulók részére: munkanélküli segély, idősek, rokkantak számára nyújtott segélyek, gyerekes szülők számára nyújtott támogatások stb.
Makrogazdasági növekedés és stabilitás
A kormányzat költségvetési politikája az adóztatást és a közkiadások eszközlését jelenti. A monetáris politika a pénzkínálat és a kamatlábak szabályozását célozza, utóbbiak befolyásolják a tőkeberuházásokat és más kamatláb-érzékeny kiadási tételeket. A makrogazdasági politika e két alapvető eszközével befolyásolhatja az összkiadások szintjét, a növekedés ütemét és a kibocsátás nagyságát, a foglalkoztatás és a munkanélküliség arányát, az árszínvonalat és az inflációs rátát.
Összefoglalás
Kormányzatok gazdasági szerepei
Piacgazdaság kudarca Kormányzati beavatkozás Példák
Hatékonysághiány
Monopólium Bátorítja a versenyt trösztellenes tv-ek
dereguláció
Külső gazdasági hatások Beavatkozik a piacokon körny.védelmi tv-ek
dohányzásellenes
rendelkezések
Közjavak elősegíti a hasznos tudományos kutatás
tevékenységet támogatása
Egyenlőtlenség
A jövedelmek és a vagyon Jövedelmek újraelosztása Progresszív
elfogadhatatlan egyenlőtlenségei adóztatás
Makrogazdasági problémák
Konjunktúraciklusok Makrogazdasági politika Pénzkínálat szab.
Magas infláció és munka- révén stabilizál Kamatláb mód.
nélküliség
Lassú gazdasági növekedés Ösztönzi a növekedést Beruházás az
oktatásban
Nemzetközi megtak.
növelése a ktgvet. hiány csökk-vel
1. Hogyan és hatékonyan oldják-e meg a piacok a három gazdasági problémát?
2. Miért van szükség a kormány gazdasági szerepvállalására?
Piac
Piac: egymással versengő vételi és eladási ajánlatok folyamata
Egy piac az a mechanizmus, amely révén a vásárlók és eladók kölcsönhatásra lépnek
egymással egy termék vagy szolgáltatás árának és kicserélt mennyiségének
meghatározása érdekében.
Egy piaci rendszerben mindennek ára van.
Ár: a termék értéke pénzben kifejezve = az árak jelzéseket adnak a termelőknek és a
fogyasztóknak
Az árak a piacon összehangolják a termelői és fogyasztói döntéseket. A magasabb ár hatására a fogyasztók rendszerint kevesebbet vásárolnak, a termelők pedig többet termelnek. Az alacsonyabb ár bátorítóan hat a fogyasztásra és kedvét veszi a termelőknek. Az árak alkotják tehát a piac szabályozó eszközét.
Piaci egyensúly
A piacok kialakítják a kínálat és a kereslet piaci egyensúlyát.
A piaci egyensúly az összes különböző vásárló és eladó közötti egyensúlyt jelenti. Azok az árak eredményezik a kínálat és kereslet egyensúlyát, amelyek mellett a vásárlók pont annyit vennének, mint amennyit az eladók értékesíteni szeretnének.
Hogyan oldják meg a piacok a három gazdasági problémát?
Mit?
A fogyasztók határozzák meg, hogy milyen termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő a napi vásárlási döntéseikkel. Azok a pénzösszegek, amelyeket a vállalatoknak a piacon kifizetnek, végeredményben fedezik a bérköltségeket, bérleti díjakat és osztalékokat, amelyeket a fogyasztók mint termelési tényezők eladói kapnak.
Profit: nettó bevétel = teljes árbevétel – teljes költség
Hogyan?
Ez a kérdés a különböző termelők versenyében dől el. A termelők úgy állhatják meg leginkább a helyüket az árversenyben, úgy maximalizálják leginkább a profitjukat, hogy költségeiket minimalizálják a leghatékonyabb technológiai megoldások alkalmazásával.
Kinek?
Hogy ki és mennyit fogyaszt, az jelentős mértékben a termelési tényezők piacán érvényesülő kínálati és keresleti feltételektől függ.
A tényezőpiacok határozzák meg a bérek színvonalát, a földek bérleti díját, a kamatlábak és profitok nagyságát. = ezek az árak a tényezőárak
A népességen belüli jövedelemelosztást ezért a tényezők magántulajdonban lévő mennyiségei (munkaórák, földterületek stb.), illetve a tényezők árai (bértételek, földjáradékok stb.) határozzák meg.
A piac „urai”
Fogyasztók Technológiák
Mit akar? Ez elérhető-e? Mennyibe kerül?
A fogyasztók az ízlésükkel irányítanak, pénzükkel szavazva meghatározzák, hogy a társadalom forrásai milyen végső felhasználási célokhoz áramoljanak. Ezzel kijelölnek egy bizonyos helyzetet a termelési lehetőségek határán (PPF).
Viszont a rendelkezésre álló erőforrások és technológiai lehetőségek alapvetően behatárolják választási szabadságukat. Egyetlen gazdaság sem léphet túl saját PPF korlátján.
A piaci rendszer nyereséggel és veszteséggel készteti az üzleti vállalkozásokat a fogyasztók által igényelt termékek hatékony előállítására.
Az árak és piacok közforgás modellje
2 alapvető piac: - termékpiac
- tényezőpiac
2 alapvető szereplő: - fogyasztók
- termelők
Kereslet (demant): D
Kínálat (supp): S
Ár (preice): P
Termékáramlás
D -> termékpiac -> S
^ ˇ
fogyasztók termelők
^ ˇ
S <- tényezőpiac <- D
Jövedelemáramlás: ellentétes irányú folyamat
A láthatatlan kéz és a „tökéletes verseny”
A piaci rendszer szabályszerűségeire először Adam Smith figyelt fel: 1776- A nemzetek gazdagsága c. mű. Ő fogalmazta meg a láthatatlan kéz elvét.
Láthatatlan kéz elve: Minden egyén önösen saját céljait követi, de – mintha csak egy láthatatlan kéz vezérelné – cselekvései a közjót szolgálják.
Adam Smith felfigyelt a kompetitív piacgazdaság fontos tulajdonságára. A tökéletes verseny feltételei mellett, piaci kudarcok hiányában a piacok a lehető legtöbb hasznos terméket és szolgáltatást préselik ki a rendelkezésre álló forrásokból. Ahol azonban elterjednek a monopóliumok, meghatározóvá válik a környezetszennyezés vagy piaci kudarcok más hasonló fajtája, ott elenyésznek a láthatatlan kéz figyelemreméltó hatékonysági tulajdonságai.
A láthatatlan kéz és a tökéletes verseny eredménye a „Pareto optimum”.
Kereskedelem, pénz és tőke
A fejlett tőkés gazdaságok három sajátossággal rendelkeznek:
- kereskedelem és szakosodás
- pénz
- tőke
A fejlett gazdaságokat kiépített kereskedelmi hálózat jellemzi, amely nagymértékű szakosodáson és munkamegosztáson alapul.
A mai gazdaságok átfogóan alkalmazzák a pénzt, mint fizetési eszközt. A pénzáramlások jelentik rendszerük vérköreit. A pénz szolgáltatja a mértéket a dolgok gazdasági értékének meghatározásához, a pénz finanszírozza a kereskedelmet.
A modern ipari technológiák hatalmas mennyiségű tőke felhasználásán alapulnak.
Kereskedelem, specializáció és munkamegosztás
Szakosodás: akkor alakul ki, ha az emberek vagy országok erőfeszítéseiket különálló részfeladatokra összpontosítják.
Munkamegosztás: ez a termelést kis, specializált lépések és feladatok sorára tagolja.
A külkereskedelemből származó haszon elméje: a közgazdaságtan egyik központi gondolata. Az egyes népek és országok szűkösebb területekre szakosodnak és azután önkéntesen elcserélik termékeiket arra, amire szükségük van.
Tehát a fejlett gazdaságokat szakosodás és munkamegosztás jellemzi, ezáltal fokozódik az erőforrások termelékenysége. Az egyes emberek és országok önként elcserélik saját részterületük kibocsátását mások termékeire, nagyban fokozva a fogyasztás mennyiségét, választékát és minőségét. Ebben a folyamatban lehetőség van mindenki életszínvonalának emelésére.
A pénz
Pénz: fizetési eszköz vagy csereeszköz : készpénz vagy csekk – amit fizetésre használunk
A kormányzatok a pénzkínálatot a központi bank segítségével tartják kézben. A pénzkínálat megfelelő szabályozása minden országban a kormányzat makrogazdasági politikájának egyik fő feladata.
A tőke
Olyan termelési tényezők, amelyek tartós, megtermelt tőkejavak, és magk is a gazdaság kibocsátásának alkotóelemei.
Növekedés folyó fogyasztás feláldozásával: ha az emberekben van megtakarítási hajlandóság, vagyis tartózkodnak a jelenbeli fogyasztástól a jövőbeni fogyasztás érdekében, akkor a társadalom forrásokat fordíthat új tőkejavakra. = nagyobb tőkeállomány révén a gazdaság gyorsabban növekedhet, a PPF-görbe kifelé tolódik.
A gazdasági tevékenységnek jó részére jellemző a folyó fogyasztás elhalasztása a tőkeállomány növelése érdekében. Ha új üzemeket vagy utakat építünk, növeljük az oktatás időtartamát, javítjuk a minőségét, fejlesztjük a technikai tudásunkat, vagy is a beruházás minden formájával fokozzuk a gazdaság jövőbeni termelékenységét és bővítjük a jövőbeni fogyasztási lehetőségeket.
Tőke és magántulajdon
A piacgazdaságban a tőke rendszerint magántulajdonban van. A tulajdonjogok alapján a tulajdonosoknak módjuk van arra, hogy működtessék, elcseréljék, kihasználják tőkejavaikat.
A kapitalizmus onnan kapta a nevét, hogy az egyének tőketulajdonosok lehetnek és nyereséget érhetnek el tőkéjük révén.
Tulajdonjogok: tőke és környezetszennyezés
A tulajdonjogok határozzák meg az egyének és a cégek lehetőségeit. E jogokat a jogrend keretei között érvényesítik, azon törvények és szabályok rendszerében, amelyben a gazdaság működik. Amikor pedig a jogrendszer összeomlik, az emberek félni kezdenek és nem terveznek hosszú távú beruházásokat. Pl.: polgárháború, jogrendszer összeomlása…
A természeti környezet is szolgáltat példát arra, hogy a rosszul tervezett tulajdonjogok ártanak a gazdaságnak. A víz és a levegő közös tulajdonban van. A vízbe szórt szemét, a levegő szennyezése és ezeknek következményeinek költségei más embereket sújtanak. Megoldása ezeknek az ösztönzés a környezetszennyezés hatékony csökkentésére.
Összefoglalás
A szakosodás, kereskedelem, pénz és tőke a fejlett gazdaságok termelékenységének kulcstényezői. E tényezők szorosan összefüggnek egymással. A szakosodás óriási hatékonyságjavulást eredményez, a bővülő termelés pedig lehetővé teszi a kereskedelmet. A pénz használatával a kereskedelem gyors és hatékony módon zajlik. Ha a pénz nem szolgálna eszközéül a kereskedelemnek és cserének, nem jöhetne létre mélyen tagolt munkamegosztás. A pénz és a tőke összefügg egymással, mert a tőkejavak vásárlására fordítandó forrásokat a pénzügyi piacok közvetítik, ahol egyesek megtakarításai mások tőkéjévé válnak.
A kormányzat gazdasági szerepvállalása
A modern gazdaságokban a kormányok számos feladatot vállalnak magukra a piaci mechanizmus zavarai láttán. Pl. katonaság, rendőrség, meteorológia szolgálat, közútépítés stb. A kormányok szabályoznak egyes üzletágakat (pl. banki szolgáltatások, hulladékgyűjtés…), másokat viszont szubvencionálnak (pl. oktatás, egészségügy…). A közhatalom adóztatja az állampolgárokat, és az adóbevételek egy részét az időseknek vagy a rászorulóknak juttatja.
A kormányzat 3 alapvető gazdasági funkciója:
- hatékonyság: elősegítik a versenyt, korlátozzák a külső gazdasági hatásokat (pl. a környezetszennyezést) és közjavakat szolgáltatnak
- méltányosság: ezt adózással és támogatási programok révén mozdítják elő, a jövedelmek újraelosztásánál előnyben részesítenek egyes társadalmi csoportokat
- makrogazdasági stabilitás: ezt a költségvetési és monetáris politika eszközeivel tartják fenn, csökkentik a munkanélküliséget és az inflációt, és élénkítik a gazdasági növekedést
Hatékonyság
Adam Smith felismerte, hogy a piaci mechanizmus erényei csak akkor érvényesülnek teljes mértékben, ah a tökéletes versenyből fakadó kiegyenlítő erők, ellensúlyok érvényesülnek.
Tökéletes verseny: azt jelenti, hogy minden terméknek és szolgáltatásnak ára van, és a piacon cserélik őket. Továbbá egyetlen vállalat vagy fogyasztó sem elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja a piaci árakat.
A láthatatlan kézről szóló tanítás olyan gazdaságokra vonatkozik, amelyekben minden piac tökéletesen kompetitív. Tehát a piacok hatékonyan osztják el az erőforrásokat, a gazdaság a termelési lehetőségek határára kerül.
A piacok azonban sokféle formában megsérthetik a tökéletes verseny feltételeit:
- a tökéletlen verseny létrejötte (monopóliumok)
- külső gazdasági hatások fellépése (környezetszennyezés)
- közjavak léte (védelmi szektor, közutak)
A piaci kudarc mindhárom esetben hatékonysághiányhoz vezet a termelésben és fogyasztásban, és a kormányzat hasznos szerepet játszhat a betegség orvoslásában.
1.Tökéletlen verseny: egy vevő vagy eladó hatást gyakorolhat a termék árára
A tökéletlen verseny kialakulása esetén a társadalom a PPF-görbén belülre kerül.
Ez egy nagyvállalat árszabályozó képessége egy adott piacon. Így ez a költségeket meghaladó árakhoz vezet, a fogyasztók vásárlásai pedig nem éri el a hatékony szintet. A túl magas ár és túl alacsony kibocsátás megkülönböztető jegye a tökéletlen verseny esetén fellépő hatékonyságvesztésnek.
Szélsőséges esete a monopólium, amely egyedül nyújtja a kínálatot, önmaga határozhatja meg egy termék vagy szolgáltatás árát.
A kormányok olykor szabályozzák a monopóliumok árait és nyereségét, pl. helyi vízművek, telefontársaságok, áramszolgáltatás. A trösztellenes törvények tiltják az árrögzítést, vagy a piacok felosztását célzó megállapodásokat.
2. Külső gazdasági hatások: ezek akkor jelentkeznek, ha vállalatok vagy egyének költségeket okoznak vagy előnyöket nyújtanak a piacon kívüli szereplőknek.
Externáliák: piacon kívüliséget jelent
- pozitív
-negatív
A kormányzat szabályokat dolgoz ki az olyan külső gazdasági hatások ellenőrzése érdekében, mint a lég- és vízszennyezés, a külszíni bányaművelés okozta károk, a veszélyes hulladékok, a kockázatos gyógyszerek és élelmiszerek, vagy a radioaktív anyagok.
3. Közjavak: ezek nem olyan termékek, amelyek a piacon megvásárolhatók vagy eladhatók.
Ezek olyan termékek, amelyek esetében a szolgáltatás kiterjesztése egy további személyre nem jár költséggel, továbbá az embereket nem lehet kizárni fogyasztásukból. Pl. a nemzetvédelem.
Adók: a kormányzatnak hozzá kell járulnia ahhoz a jövedelemhez, amelyből megvásárolja a közjavakat, és finanszírozza a jövedelem-újraelosztási programokat.
Méltányosság
A piacok nem hoznak létre szükségképp méltányos jövedelemelosztást. Egy piacgazdaságban a jövedelmek és a fogyasztás egyenlőtlenségének elfogadhatatlanul magas szintjei alakulhatnak ki.
Megoldása: progresszív adóztatás bevezetése a kormányzat részéről
- a nagy jövedelmekre magasabb adókulcsokat állapíthat meg a kisebb jövedelmekhez mérten
- transzferek, vagyis pénzsegélyek folyósítása a rászorulók részére: munkanélküli segély, idősek, rokkantak számára nyújtott segélyek, gyerekes szülők számára nyújtott támogatások stb.
Makrogazdasági növekedés és stabilitás
A kormányzat költségvetési politikája az adóztatást és a közkiadások eszközlését jelenti. A monetáris politika a pénzkínálat és a kamatlábak szabályozását célozza, utóbbiak befolyásolják a tőkeberuházásokat és más kamatláb-érzékeny kiadási tételeket. A makrogazdasági politika e két alapvető eszközével befolyásolhatja az összkiadások szintjét, a növekedés ütemét és a kibocsátás nagyságát, a foglalkoztatás és a munkanélküliség arányát, az árszínvonalat és az inflációs rátát.
Összefoglalás
Kormányzatok gazdasági szerepei
Piacgazdaság kudarca Kormányzati beavatkozás Példák
Hatékonysághiány
Monopólium Bátorítja a versenyt trösztellenes tv-ek
dereguláció
Külső gazdasági hatások Beavatkozik a piacokon körny.védelmi tv-ek
dohányzásellenes
rendelkezések
Közjavak elősegíti a hasznos tudományos kutatás
tevékenységet támogatása
Egyenlőtlenség
A jövedelmek és a vagyon Jövedelmek újraelosztása Progresszív
elfogadhatatlan egyenlőtlenségei adóztatás
Makrogazdasági problémák
Konjunktúraciklusok Makrogazdasági politika Pénzkínálat szab.
Magas infláció és munka- révén stabilizál Kamatláb mód.
nélküliség
Lassú gazdasági növekedés Ösztönzi a növekedést Beruházás az
oktatásban
Nemzetközi megtak.
növelése a ktgvet. hiány csökk-vel
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése