Keynes elméletének legfőbb hiányossága, hogy szinte egyáltalán nem foglalkozik az aggregált kínálat problémájával, mondván, hogy azt a makrokereslet határozza meg, mivel a gazdaságra a keresletelégtelenség jellemző.
Alapelveiből ahogyan azt követői meg is tették – levezethető az aggregált kínálat fv-e. Ezt meg kell tennünk, hogy kialakuljon a keynes egyensúlyi ill. egyensúlytalansági modellje. Ebben a modellben változatlanul szerepel a neoklasszikus makro termelési fv, amely minden tartományában csökkenő hozadékú. Továbbá ez a fv parciális, a munkától függ csupán, vagyis a munkapiac a meghatározója.
A munkapiac keynesi jellemzése
Keynes elemzéseiben azt állapította meg, hogy kora munkapiacán nincs tökéletes verseny és általában munkanélküliség van. Elfogadta a neoklasszikusok azon megállapítását, hogy a munka keresletét is alapvetően a munka határhatékonysága határozza meg, tehát görbéje negatív lejtésű.
Vagyis ha a bérszínvonal csökken a munka kereslete nő.
A keynesi munkapiac
Keynes idején azonban a munkaerő-tartalékok majdnem teljesen kimerültek. Ezért jogos, hogy ő a modellben a munka merev makrokínálatát szerepelteti.
A munka kínálata azonban nemcsak abszolúte merev, hanem a reálbérek fv-ben is. Olyan reálbér mellett, amely a munkavállaló fizikai létminimumát sem biztosítja, racionálisan senki nem vállal munkát.
A munkapiac keynesi felfogása a reálbér alakulását illetően is eltér a neoklasszikus felfogástól. A XX. sz. közepétől ugyanis már általánosan érvényesül a munkavállalói érdekképviseletek hatása a munkapiacon. Ez döntően a kollektív szerződésekben, ezen belül a bérszínvonal megállapodásokban nyilvánul meg. A bérszínvonalat sok országban 1-3 évre előre rögzítik, meghatározzák. Emiatt rövidtávon a reálbérszínvonal csak az árszínvonal fv-e, vagyis ha sz árszínvonal nő, a reálbér csökken. Hosszú távon a bérszínvonal követi az árszínvonalat, így a reálbérek változatlanok. Ennek megfelelően eltérő az aggregált kínálati fv is rövid ill hosszú távon.
Az aggregált kínálat fv-e
Alapelveiből ahogyan azt követői meg is tették – levezethető az aggregált kínálat fv-e. Ezt meg kell tennünk, hogy kialakuljon a keynes egyensúlyi ill. egyensúlytalansági modellje. Ebben a modellben változatlanul szerepel a neoklasszikus makro termelési fv, amely minden tartományában csökkenő hozadékú. Továbbá ez a fv parciális, a munkától függ csupán, vagyis a munkapiac a meghatározója.
A munkapiac keynesi jellemzése
Keynes elemzéseiben azt állapította meg, hogy kora munkapiacán nincs tökéletes verseny és általában munkanélküliség van. Elfogadta a neoklasszikusok azon megállapítását, hogy a munka keresletét is alapvetően a munka határhatékonysága határozza meg, tehát görbéje negatív lejtésű.
Vagyis ha a bérszínvonal csökken a munka kereslete nő.
A keynesi munkapiac
Keynes idején azonban a munkaerő-tartalékok majdnem teljesen kimerültek. Ezért jogos, hogy ő a modellben a munka merev makrokínálatát szerepelteti.
A munka kínálata azonban nemcsak abszolúte merev, hanem a reálbérek fv-ben is. Olyan reálbér mellett, amely a munkavállaló fizikai létminimumát sem biztosítja, racionálisan senki nem vállal munkát.
A munkapiac keynesi felfogása a reálbér alakulását illetően is eltér a neoklasszikus felfogástól. A XX. sz. közepétől ugyanis már általánosan érvényesül a munkavállalói érdekképviseletek hatása a munkapiacon. Ez döntően a kollektív szerződésekben, ezen belül a bérszínvonal megállapodásokban nyilvánul meg. A bérszínvonalat sok országban 1-3 évre előre rögzítik, meghatározzák. Emiatt rövidtávon a reálbérszínvonal csak az árszínvonal fv-e, vagyis ha sz árszínvonal nő, a reálbér csökken. Hosszú távon a bérszínvonal követi az árszínvonalat, így a reálbérek változatlanok. Ennek megfelelően eltérő az aggregált kínálati fv is rövid ill hosszú távon.
Az aggregált kínálat fv-e
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése