Láthatjuk, hogy a primitívfüggvény segítségével elég könnyen meghatározható a határozott integrál. Ennek meghatározása viszont sokszor nagyon nehéz. A feladat megoldásához hasznos fogalom a határozatlan integrál.
Az
függvény primitívfüggvényeinek összességét nevezzük az f függvény határozatlan integráljának.
Jele:
Az integrálandó függvényt (itt
-et) integrandusnak nevezzük.
példa 3 Az
legyen a
függvény. Ennek egy primitív függvénye a
függvény, tehát

(Itt a
az integrandus.)
Az integrálás szabályai a tankönyv 202. oldalán található tételekben szerepelnek.
A továbbiakban használni fogjuk a tankönyv 201. oldalán szereplő integráltáblázatot. Gyakorlásképpen ellenőrizhetjük annak helyességét.
példa 4 A táblázat szerint
. Valóban, hiszen a jobboldal deriváltja

Mivel
deriváltja
, sosem kell vele ellenőrzéskor foglalkozni.
Bontsuk gondolatban tagokra az integrálandó függvényt (azaz az integrandust), (ezeket külön-külön integrálhatjuk), majd gondolatban emeljük ki az együtthatókat.
példa 5 Mivel lesz egyenlő

Megoldás: Ez az integrál három tagból áll. Az első együtthatója 4, a másodiké
, a harmadiké
. Mindegyik függvény integrálját megtalálhatjuk a táblázatban, így az eredmény könnyen adódik:

A közbenső lépést nem szoktuk leírni, a C konstanst pedig elég egyszer kiírni annak ellenére, hogy három integrálunk van.
A függvények integrálása bonyolultabb mint a deriválása. Itt csak a legfontosabb függvénytípusok integrálására található szabály. (Általában igaz, hogy nem minden függvény integrálja írható fel ,,egyszerű'' alakban. Például a
is csak végtelen sok tagú összegként (végtelen sorként) írható fel.)
Ilyenkor egy primitív függvény az

példa 6

Szabály:
(Igazoljuk az állítást!)
Mi a baj az
esettel?
Szabály:
Szabály:

Általában, ha egy szorzatfüggvényt integrálunk, akkor érdemes megnézni hogy az egyik összetett függvény-e. Ha a másik függvény a belső függvény deriváltja, akkor a szabály alapján integrálhatjuk.
példa 7

Megoldás: Összetett függvények esetén ellenőriznünk kell, hogy szerepel e szorzóként a belső függvény deriváltja. Itt az integrandus írható
alakban. Az
függvény deriváltja az
függvény, így

Az
azonosság alapján sok esetben egyszerűbb integrálra vezethetjük vissza az eredeti integrált. Ezt nevezzük parciális integrálásnak. (Itt még nem kell kiírni a jobboldalon a C konstanst, hisz azt az integrál tartalmazza.) Úgy érdemes megjegyezni a módszert, hogy az eredeti integrandusban azt a függvényt érdemes általában vesszős betűvel jelölni, aminek nem bonyolult a primitívfüggvénye. (Ez általában a
,
,
vagy
függvények egyike.) A másik integrálban a másik függvényen van a vessző.
példa 8

Az
-et együtthatónak tekintve kiemelhetjük az integrálásból. Mivel az
fügvény primitivfüggvénye egyszerű, az
függvénynek, pedig a deriváltja egyszerű, ezért 
jelölésekkel használjuk a bekeretezett azonosságot. Ekkor
és
, tehát:

Ez még nem végeredmény, de az itt szereplő integrálást már könnyen elvégezhetjük. és
Ezekben az esetekben az egymást követő integrálokban az egyre kisebb kitevővel fog szerepelni. |
Ezekben az esetekben teljesen mindegy, melyiket jelöljük gondolatban
-vel. Kétszer alkalmazva a parciális integrálást megapjuk az eredményt.